Kamocsai Óvoda

Az Ovi weboldala:/ Webová stránka škôlky:

www.kamocsaiovi.wbl.sk.

Megvolt a Húsvétváró az oviban! Alig vártuk Tamival! A kezdeti üdvözlő szavak és a körjáték után tojáskeresés volt, amit nagyon élveztünk. Egyetlen kis szépséghibája volt a dolognak: én is segítettem eldugdosni a tojásokat meg a gyümölcsöt. Jobb lett volna, ha rábízzuk a Nyuszira, így a szülőknek is izgalmasabb lett volna. 

Gyönyörű idő volt kint, habár néha kicsit „odafújt“ a szél. Dönteni kellett, hogy a kézműveskedés bent legyen vagy kint. Szerintem jó, hogy bent volt, az a kis szél is nagy galibát tudott volna okozni.

Lehetett tojást festeni, ragasztó segítségével mintákat applikálni rá, állatkákat készíteni mindenféle ragasztásos technikával stb., szívügyem pedig: a hintázó nyuszi. Jövőre biztos nem hagyjuk ki a húsvéti Fáncsit, mert a nagyobb gyerekek is élveznék ezeket a tevékenységeket.

A hagyományosan aktív anyukák párkit főztek (szándékosan használom a szót, most mit virslizünk írásban, amikor szóban ki se ejtjük?), a sütni tudó anyukák pedig olyan gusztusos sütiket hoztak, hogy ha nem nézek egyet s mást, bekóstolom mindet!

Nem tudom, milyen régi ezeknek a családi alkalmaknak a hagyománya az oviban, mi először a Töknapon voltunk tavaly novemberben. Nekem már akkor is tetszett, családi jellege miatt. Akkor talán konkrétabbak voltak a tevékenységek, minden asztalra jutott egy. Viszont több asztal volt, mint tanító néni, így néhány szülő vagy nagyszülő spontán átvette az irányítást az egyes asztaloknál. Ez akkor szerencsés véletlen volt, ami ritkán ismétlődik.

Mi, Ildikó szomszédasszonyommal jó előre „asztalt foglaltunk“, és hétfőtől nyuszikat, nyusziruhákat meg répákat rajzoltunk, nyirkáltunk esténként, venyigéket meg nádat vagdostunk – mindehhez csak a nyuszikhoz való barna fotokartont hoztuk az oviból. A többi eszközt – a szines papírtól kezdve a szőlőnyíró ollón át a többféle ragasztóig meg a „műfűig“ – otthonról vittem. Arra szeretném bíztatni a sütni-főzni nem olyan látványosan tudó, de ötletes és kreatív anyukákat, akik otthon úgyis művészkednek a gyermekükkel, hogy a legközelebbi alkalomra válasszanak EGY tevékenységet, és „foglaljanak asztalt“, ne várjanak felkérésre. A tanító nénik is értékelni fogják a segítséget, biztosan nem fogják kotnyeleskedésnek venni. (Ugye?) Bármilyen egyszerű, de jól átgondolt ötlet nagy sikerélményt nyújthat a gyerekeknek! Ezt tapasztaltuk a Fáncsiban, ahol egyikünk se „hivatásos“ kézműves, mégis csodák készültek a vezetésünkkel – a gyerekek által. Lásd hintázó nyuszi – ami tényleg nem egy forradalmi technika, de nekem nagyon megtetszett, és sokan meg tudták csinálni.

Végül: ha valaki részt vett már hasonló dolog szervezésében a kitalálástól a bevásárláson át a takarításig, akkor tudja, hogy mennyire összetett a feladat. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobb, ha minél többen osztoznak a megvalósításban, hiszen így a felelősség osztódik – az örömfaktor pedig megsokszorozódik.

Hajrá, ovi! Már várjuk a következő kézműves délutánt!

 Na slovenskej verzii sa pracuje!

Március 30. - Április 3.

A HÉT TÉMÁJA :  Közlekedési eszközök

TÉMA TÝŽDŇA : Dopravné prostriedky

Vers :                       Weöres Sándor : Kocsi és vonat

JÖN A KOCSI, FUT A KOCSI :

PATKÓ - DOBOGÁS.

JÖN A VONAT, FUT A VONAT :

ZÚGÓ ROBOGÁS.

VAJON HOVA FUT A A KOCSI ?

HÁROM FALUN ÁT !

VAJON HOVA FUT A VONAT ?

VÖLGYÖN, HEGYEN ÁT !

Mondókák :                  MEGY A HAJÓ A DUNÁN

LEMARADT A KAPITÁNY
KIABÁL, TROMBITÁL,

DE A HAJÓ MEG NEM ÁLL.

ZIKI-ZAKA ZAKATOL

EGY KIS VONAT VALAHOL

ÉN LESZEK A VASUTAS

TE MEG LESZEL AZ UTAS. 

J.P. Pesnička :        IDE, IDE VLÁČIK – IDE, IDE VLAK

POĎTE DETI POĎTE, POĎTE NASADAŤ.

PôJDEME MY DO POPRÁDU

KÚPIME SI ČOKOLÁDU.

IDE, IDE VLÁČIK – IDE, IDE VLAK.

Báseň :                                    Požiarnici

                               NA ULICI PLNEJ KRÍKOV,

HÚKA AUTO POŽIARNIKOV,

PLAŠÍ V DVOROCH SLIEPKY, HUSI,

LEBO POŽIAR HASIŤ MUSÍ.

Kedves Óvó Nénik! Tanítónap alkalmából ezúton is szeretnénk megköszönni, amit gyermekeinkért tesznek! KÖSZÖNJÜK!

Milé Pani Učiteľky! Pri príležitosti Dňa učiteľov sa Vám chceme aj touto cestou poďakovať za všetko, čo robíte pre naše deti! ĎAKUJEME!

A HÉT TÉMÁJA : Házi állatok és hasznuk az embereknek
TÉMA TÝŽDŇA : Domáce zvieratá a ich úžitok

Mesehallgatás : A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Vers :
Kormos István : Török basa

TÖRÖK BASA HAJ - HAJ,
NAGY A HASA BAJ – BAJ,
DE HIÁBA NAGY A HASA,
NAGYOBB ÚR A KISKAKASA,
BASA ABLAKÁBA SZÁLL
A BASÁRA KIABÁL
FÉL IS TŐLE A BASA
CSAK ÚGY REMEG A HASA.

Mondókák :
ERRE KAKAS, ERRE TYÚK
NINCS SZEBB MADÁR, MINT A LÚD
HŐC – HŐC KATONA, KETTEN ÜLÜNK EGY LÓRA.

Riekanka :
PRI POTOKU SEDELA
NA KAČENY VOLALA
KAČ, KAČ, KAČ, KAČ KAČENA
NASYPEM TI JAČMEŇA.

Pieseň :
MALIČKÁ SOM, HUSKY PASIEM
TANCOVALA BY SOM, AŽ SA TRASIEM.

MAČKA, MAČKA, MAČIČKA
MÁ OKRÚHLE OČIČKÁ,
KRÁTKE UŠI, FÚZY SIVÉ,
ŠTYRI NôŽKY POHYBLIVÉ.
PAZÚRIKY UKRYTÉ,
POZOR DETI UHNITE !

Amennyiben valaki szeretne még valamit tudni arról, mit csinálnak a gyerekek a tanító nénik vezetésével az oviban (pl. mit kézműveskednek stb.), jelezze!

Keď chtete vedieť ešte niečo o tom, čo robia naše deti pod vedením pani učiteliek v škôlke (napr. výtvarné aktivity atď.), ohláste sa!

Húsvétváró az oviban!

2009. április 3., péntek, 16:00

Lesznek kézművesfoglalkozások az egész családnak, tojásfestés, meg ami belefér! :)

Csak hozzatok kifújt tojást!

Mindenkit szeretettel várunk!

Veľkonočné prípravy v škôlke!

V piatok, 3. apríla 2009 o 16:00 hodine

Výroba veľkonočných ozdôb, maľovanie veľkonočných kraslíc a mnoho iných činností! :)

Doneste si vyfúkané vajcia!

Všetkých srdečne očakávame!

Čo všetko by malo dieťa vedieť pred nástupom do školy?

• poznať a dodržiavať základnú hygienu
• samostatne sa obúvať-vyzúvať, obliekať-vyzliekať
• poznať údaje o sebe a o svojej rodine (mená príp. zamestnanie; adresu; dátum svojho narodenia)
• používať základy slušného správania (pozdraviť; poprosiť; poďakovať, ospravedlniť sa...)
• jesť príborom
• správne držať pero, ceruzky, nožnice
• mať dostatočnú slovnú zásobu a primeranú výslovnosť
• schopnosť napodobňovať predlohu (písmená, čísla, geometrické tvary)
• ovládať priestorovú orientáciu
• počítať (manipulovať s číslami od 1 -6)
• sústrediť sa na určitú úlohu
• vymenovať dni v týždni, príp. mesiace v roku
• spievať a recitovať

V súhrne povedané: Spoločnou úlohou rodiny a materskej školy je dosiahnuť včas školskú zrelosť, aby dieťa získalo taký stupeň telesného, spoločenského a duševného vývoja, ktorý mu umožní plniť úspešne všetky školské povinnosti.

(zdroj: webová stránka MŠ Sološnica)

Mit kell tudnia az iskolaköteles gyermeknek?

-          ismerni és betartani a higiéniai alapkövetelményeket

-          önállóan cipőt húzni, öltözködni

-          ismerni a magával és családjával kapcsolatos alapadatokat (nevek, foglalkozás, lakhely, születési dátum)

-          ismerni és alkalmazni az illemszabályokat (köszönni, kérni, megköszönni, elnézést kérni...)

-          evőeszközzel enni

-          helyesen tartani a tollat, ceruzát, ollót

-          megfelelő mértékű szókincs és az egyes hangzók helyes kiejtése

-          betűk, geometriai formák másolása

-          tájékozódás a térben

-          számolás az 1-6 skálán

-          a feladatra való összpontosítás képessége

-          felsorolni a hét napjait, esetleg a hónapokat

-          énekelni, szavalni

Összegezve: A család és az óvoda közös feladata, hogy a gyermek a megfelelő időben elérje a testi, szociális és lelki fejlődésnek szt a szintjét, amelynek birtokában sikeresen tudja teljesíteni az iskolában vele szemben támasztott követelményeket – azaz az iskolaérettséget.

(forrás: MŠ Sološnica honlapja)

2009. MÁRCIUS 18-ÁN, SZERDÁN, 16:3O-KOR SZÜLŐI ÉRTEKEZLET LESZ AZ OVIBAN!

V STREDU, 18. MARCA 2OO9 BUDE V ŠKôLKE RODIČOVSKÉ ZDRUŽENIE!

Á

Na jó, már március van. De annyi baj legyen.

Kamocsán minden év februárjában megrendezik A KARNEVÁLt. Ez olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap, vagy hogy este lenyugszik. A KARNEVÁLon ott voltam óvodásként mint szereplő, kisiskolásként, nagyiskolásként, főiskolásként, független és „függő” fiatalként, mostanában pedig anyukaként. Eddigi harmincegy évem során kettő alkalmat hagytam ki, amikor éppen külföldön tartózkodtam.

Mint említettem, nekem az évenként megrendezett KARNEVÁL természetes dolog, mint a levegővétel. Megszoktam, hogy olyankor elvonul a falu apraja és nagyja a kultúrházba, mindenki igyekszik jó helyet foglalni magának, ahonnan a legjobban lehet látni, hallani, újabban videózni a történéseket.

A gyerekek az „Újra itt van…” c. Illés-számra vonulnak be a tanító nénik vezetésével, tesznek néhány tiszteletkört, majd félkörbe állnak a publikumnak szemben, és szépen egyenként elszavalják a verseiket. Ki hangosan, ki halkan, ki igen, ki nem. Majd következik néhány közös műsorszám, végül pedig jön az „erszdelahajamat”, ahol a gyerekek és a tanító nénik levezethetik a felgyülemlett feszültséget. (Alig várom, hogy Natas is járni kezdjen, akkor aztán mi is táncra perdülünk!)

Csak néhány éve tudatosítottam, hogy nem minden faluban-városban „közügy” az óvodai jelmezbál. Általában zárt ajtók mögött folyik, úgymond „a nyilvánosság kizárásával”. És ekkor kezdtem még jobban szeretni a mi KARNEVÁLunkat.

Mert lehet, hogy „harminc éve” lényegében nem sokat változott a bevonuló zene, a felvezető hosszú vers, a gyerekek versikéi, az egész esemény lefolyása. Lehet, hogy ráférne már egy alapos vérátömlesztés egyebek közt erre a rendezvényre is. Ha az új forma is kiállná az idő próbáját, és hagyománnyá válna, akkor majd harmincévesen az én lányaim is ilyen nosztalgiával vegyes szeretettel beszélhetnének róla. Nekem azonban, és azt hiszem, még sokaknak, ebben a formában jelenti A KARNEVÁLt, amely összeforrott a falu életével,  amire minden évben mindenki készül, és amiről mindenki tud függetlenül attól, van-e éppen ovis gyerek a családban.

U.i.: A „vérátömlesztés” ügyében most nem kell az újvári kórházba menni, mindenki adhat egy kis friss vért – hozzászólás formájában.

Už je síce marec, ale podľa mňa sa oplatí vrátiť sa v čase do polovice februára. Vtedy sa totiž tradične usporadúva v Komoči KARNEVÁL. Na to sa dá spoliehať, je to asi také isté ako to, že Slnko každé ráno vychádza a každý večer zapadá. Na KARNEVÁLi som sa zúčastnila ako škôlkarka, ako školáčka, stredoškoláčka, vysokoškoláčka, nezávislý a neskôr „závislý“ mladý človek a v poslednom čase už ako mamička. Z 31 rokov svojho života som KARNEVÁL vynechala dvakrát, keď som bola v zahraničí.

Ako som už spomínala, KARNEVÁL je pre mňa prirodzenou vecou, ako napr. to, že dýcham. Zvykla som si na to, že vtedy sa obyvatelia dediny zhromaždia v kultúrnom dome a snažia si uloviť čo najlepšie miesto, odkiaľ sa dá najlepšie vidieť, počuť a v poslednom čase už aj natáčať dianie.

Deti pod vedením učiteliek vpochodujú do veľkej sály na známu skladbu „Újra itt van...“ legendárnej maďarskej skupiny Illés, postavia sa do polkruhu oproti obecenstvu a zarecitujú svoje básničky. Niektorí hlasno, iní potichu, niektorí áno, iní nie. Potom nasleduje niekoľko spoločných vystúpení a nakoniec „párty“, kde sa uvoľnia ventily a deti aj učiteľky sa bezstarostne zabávajú. (Ledva očakávam, kedy bude aj Nataša chodiť, vtedy si určite zatancujeme aj my!)

Len pred pár rokmi som si uvedomila, že nie v každej dedine alebo meste je maškarný ples škôlkarov „verejná vec“. Väčšinou sa uskutočňuje za zatvorenými dverami, s úplným „vylúčením verejnosti“. A vtedy som si ešte viac obľúbila náš KARNEVÁL.

Možno sa toho za „tridsať rokov“ veľa nezmenilo, možno sa vpochoduje na tú istú skladbu, aj úvodná báseň a básničky detičiek sú tie isté a možno sa nezmenil priebeh celého podujatia. Možno by sa zišla aj v tomto prípade riadna transfúzia. Keby sa nová forma udomácnila a odolala času tak, ako tá dnešná, možno o tridsať rokov by aj moje dcéry rozprávali o nej s podobnou nostalgiou a láskou, ako ja teraz. Ale pre mňa a myslím si že ešte pre mnohých znamená KARNEVÁL práve to, čo som opísala. Je to podujatie, ktoré zrástlo s dedinou,  na ktoré sa každý chystá alebo aspoň o ktorom každý vie bez ohľadu na to, či má malé dieťa v rodine alebo nie. 

P.s.: Čo sa týka „transfúzie“, teraz sa netreba unúvať na hematológiu v Nových Zámkoch, môžete darovať krv na tomto mieste - formou komentára.

Kedves Mindenki!

Több fórumon is felmerült, hogy javítani kellene az ovin belüli kommunikáción, úgy szülő-szülő, mint szülő-óvodai dolgozó (pedagógus) szinten. A magam szerény módján szeretnék hozzájárulni ehhez úgy hogy blogot indítok „Kamocsai Óvoda“ címmel.  

Azért választottam a blog formát, mert:

a)      ingyen van,

b)      nem igényel nagy szakértelmet sem a kialakítása, sem a használata,

c)      az internetet és a vele kapcsolatos kommunikációs formákat már nem tarthatjuk csak a jövő zenéjének, hiszen erről szól a jelenünk, sőt, bizonyos szempontból már a múltunk része is.

Egyelőre én vagyok az egyedüli, aki bejegyzést tehet közzé, bárki más csak hozzászólhat a feldobott témához. Nem kell mást tennie, mint rákattintani a „Szólj hozzá” feliratra.

Ha azonban bárki úgy érzi, hogy szeretne saját témát felvetni, az:

a)      szólhat nekem, és én megteszem az ő nevében,

b)      meghívathatja magát általam „szerzőnek”, vagyis olyan valakinek, aki bejegyzéseket közölhet.

Mivel kis közösség vagyunk, és az ovisaink ügyeiről fogunk itt beszélgetni, megkérek mindenkit a következőkre:

1. Ne használjunk beceneveket (kivéve, ha az már valakivel összenőtt). A saját nevünkön vagy a gyermekünk nevén írjunk.
2. Olyan stílusban írjunk, hogy azt bármikor tiszta lelkiismerettel fölolvashassuk az ovisoknak is.
3. A bejegyzések álljanak itt két nyelven, hiszen a mi kis ovink csak elméletileg magyar tanítási nyelvű, gyakorlatilag szerencsére van néhány szlovák lurkó is. A hozzászólásokat mindenki a hozzá közelebb álló nyelven írja.
4. Tartózkodjunk a szélsőséges megnyilvánulásoktól, törvénytelenségektől, erkölcstelenségektől.  (Ez viccesen hangzik, de ha belegondolunk, igencsak komoly!)

Tisztában vagyok vele, hogy a személyes kapcsolattartást semmi sem pótolhatja. Ezért amellett vagyok, hogy találkozzunk és beszélgessünk sokat közös programok alkalmával!

Örülnék, ha jó sok hozzászólás érkezne a bejegyzésekre. Például erre az általános elsőre is.

Üdv! 

Lukács Kató – Tamara anyukája

Milí Všetci!

Na viacerých fórach sa objavila požiadavka, aby sme zlepšili komunikáciu v rámci škôlky tak medzi rodičmi navzájom, ako aj medzi rodičmi a (pedagogickými) pracovníkmi škôlky. Svojim skromným spôsobom by som tomu chcela prispieť založením tohto blogu.

Pre blog som sa rozhodla z viacerých dôvodov:

a)      je bezplatný,

b)      ani založenie, ani užívanie si nevyžadujú veľkú skúsenosť s počítačmi,

c)      internet už dávno nie je hudbou budúcnosti, ale súčasťou nášho každodenného života.

Zatiaľ som jediná, kto tu môže uverejniť príspevok, ostatní môžu len pridať komentáre kliknutím na „Szólj hozzá“. Ale keď niekto bude chcieť, môže iniciovať vlastnú tému dvoma spôsobmi:

a)      prostredníctvom mňa,

b)      keď sa nechá mnou pozvať ako „autor“.

Keďže sme malé spoločenstvo a budeme sa tu baviť o našich škôlkaroch, poprosím vás o dodržanie nasledovných pravidiel.

1. Nepoužívajme prezývky, ale vlastné mená alebo meno vlastného dieťaťa.
2. Píšme takým štýlom, aby sme to kedykoľvek mohli prečítať dieťaťu predškolského veku.
3. Príspevky uverejňujme dvojjazyčne. Naša škôlka je len teoreticky materská škola s vyučovacím jazykom maďarským, prakticky sem našťastie chodí aj niekoľko slovenských  detičiek. Komentáre môže každý písať v jemu prirodzenejšom jazyku.
4. Vyhýbajme sa extrémizmom, protizákonným a nemravným výrokom. (To môže znieť vtipne, ale v skutočnosti je to vážna vec!)

Som si vedomá toho, že nič nemôže nahradiť osobný kontakt. Preto som za to, aby sme sa čo najviac stretávali a rozprávali na rôznych podujatiach!

Bola by som rada, keby prišlo veľa komentárov aj na tento všeobecný úvodný príspevok!

S pozdravom. 

Kató Lukács – mamička Tamary