Megvolt a Húsvétváró az oviban! Alig vártuk Tamival! A kezdeti üdvözlő szavak és a körjáték után tojáskeresés volt, amit nagyon élveztünk. Egyetlen kis szépséghibája volt a dolognak: én is segítettem eldugdosni a tojásokat meg a gyümölcsöt. Jobb lett volna, ha rábízzuk a Nyuszira, így a szülőknek is izgalmasabb lett volna.
Gyönyörű idő volt kint, habár néha kicsit „odafújt“ a szél. Dönteni kellett, hogy a kézműveskedés bent legyen vagy kint. Szerintem jó, hogy bent volt, az a kis szél is nagy galibát tudott volna okozni.
Lehetett tojást festeni, ragasztó segítségével mintákat applikálni rá, állatkákat készíteni mindenféle ragasztásos technikával stb., szívügyem pedig: a hintázó nyuszi. Jövőre biztos nem hagyjuk ki a húsvéti Fáncsit, mert a nagyobb gyerekek is élveznék ezeket a tevékenységeket.
A hagyományosan aktív anyukák párkit főztek (szándékosan használom a szót, most mit virslizünk írásban, amikor szóban ki se ejtjük?), a sütni tudó anyukák pedig olyan gusztusos sütiket hoztak, hogy ha nem nézek egyet s mást, bekóstolom mindet!
Nem tudom, milyen régi ezeknek a családi alkalmaknak a hagyománya az oviban, mi először a Töknapon voltunk tavaly novemberben. Nekem már akkor is tetszett, családi jellege miatt. Akkor talán konkrétabbak voltak a tevékenységek, minden asztalra jutott egy. Viszont több asztal volt, mint tanító néni, így néhány szülő vagy nagyszülő spontán átvette az irányítást az egyes asztaloknál. Ez akkor szerencsés véletlen volt, ami ritkán ismétlődik.
Mi, Ildikó szomszédasszonyommal jó előre „asztalt foglaltunk“, és hétfőtől nyuszikat, nyusziruhákat meg répákat rajzoltunk, nyirkáltunk esténként, venyigéket meg nádat vagdostunk – mindehhez csak a nyuszikhoz való barna fotokartont hoztuk az oviból. A többi eszközt – a szines papírtól kezdve a szőlőnyíró ollón át a többféle ragasztóig meg a „műfűig“ – otthonról vittem. Arra szeretném bíztatni a sütni-főzni nem olyan látványosan tudó, de ötletes és kreatív anyukákat, akik otthon úgyis művészkednek a gyermekükkel, hogy a legközelebbi alkalomra válasszanak EGY tevékenységet, és „foglaljanak asztalt“, ne várjanak felkérésre. A tanító nénik is értékelni fogják a segítséget, biztosan nem fogják kotnyeleskedésnek venni. (Ugye?) Bármilyen egyszerű, de jól átgondolt ötlet nagy sikerélményt nyújthat a gyerekeknek! Ezt tapasztaltuk a Fáncsiban, ahol egyikünk se „hivatásos“ kézműves, mégis csodák készültek a vezetésünkkel – a gyerekek által. Lásd hintázó nyuszi – ami tényleg nem egy forradalmi technika, de nekem nagyon megtetszett, és sokan meg tudták csinálni.
Végül: ha valaki részt vett már hasonló dolog szervezésében a kitalálástól a bevásárláson át a takarításig, akkor tudja, hogy mennyire összetett a feladat. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobb, ha minél többen osztoznak a megvalósításban, hiszen így a felelősség osztódik – az örömfaktor pedig megsokszorozódik.
Hajrá, ovi! Már várjuk a következő kézműves délutánt!
Na slovenskej verzii sa pracuje!
Utolsó kommentek