Na jó, már március van. De annyi baj legyen.

Kamocsán minden év februárjában megrendezik A KARNEVÁLt. Ez olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap, vagy hogy este lenyugszik. A KARNEVÁLon ott voltam óvodásként mint szereplő, kisiskolásként, nagyiskolásként, főiskolásként, független és „függő” fiatalként, mostanában pedig anyukaként. Eddigi harmincegy évem során kettő alkalmat hagytam ki, amikor éppen külföldön tartózkodtam.

Mint említettem, nekem az évenként megrendezett KARNEVÁL természetes dolog, mint a levegővétel. Megszoktam, hogy olyankor elvonul a falu apraja és nagyja a kultúrházba, mindenki igyekszik jó helyet foglalni magának, ahonnan a legjobban lehet látni, hallani, újabban videózni a történéseket.

A gyerekek az „Újra itt van…” c. Illés-számra vonulnak be a tanító nénik vezetésével, tesznek néhány tiszteletkört, majd félkörbe állnak a publikumnak szemben, és szépen egyenként elszavalják a verseiket. Ki hangosan, ki halkan, ki igen, ki nem. Majd következik néhány közös műsorszám, végül pedig jön az „erszdelahajamat”, ahol a gyerekek és a tanító nénik levezethetik a felgyülemlett feszültséget. (Alig várom, hogy Natas is járni kezdjen, akkor aztán mi is táncra perdülünk!)

Csak néhány éve tudatosítottam, hogy nem minden faluban-városban „közügy” az óvodai jelmezbál. Általában zárt ajtók mögött folyik, úgymond „a nyilvánosság kizárásával”. És ekkor kezdtem még jobban szeretni a mi KARNEVÁLunkat.

Mert lehet, hogy „harminc éve” lényegében nem sokat változott a bevonuló zene, a felvezető hosszú vers, a gyerekek versikéi, az egész esemény lefolyása. Lehet, hogy ráférne már egy alapos vérátömlesztés egyebek közt erre a rendezvényre is. Ha az új forma is kiállná az idő próbáját, és hagyománnyá válna, akkor majd harmincévesen az én lányaim is ilyen nosztalgiával vegyes szeretettel beszélhetnének róla. Nekem azonban, és azt hiszem, még sokaknak, ebben a formában jelenti A KARNEVÁLt, amely összeforrott a falu életével,  amire minden évben mindenki készül, és amiről mindenki tud függetlenül attól, van-e éppen ovis gyerek a családban.

U.i.: A „vérátömlesztés” ügyében most nem kell az újvári kórházba menni, mindenki adhat egy kis friss vért – hozzászólás formájában.

Už je síce marec, ale podľa mňa sa oplatí vrátiť sa v čase do polovice februára. Vtedy sa totiž tradične usporadúva v Komoči KARNEVÁL. Na to sa dá spoliehať, je to asi také isté ako to, že Slnko každé ráno vychádza a každý večer zapadá. Na KARNEVÁLi som sa zúčastnila ako škôlkarka, ako školáčka, stredoškoláčka, vysokoškoláčka, nezávislý a neskôr „závislý“ mladý človek a v poslednom čase už ako mamička. Z 31 rokov svojho života som KARNEVÁL vynechala dvakrát, keď som bola v zahraničí.

Ako som už spomínala, KARNEVÁL je pre mňa prirodzenou vecou, ako napr. to, že dýcham. Zvykla som si na to, že vtedy sa obyvatelia dediny zhromaždia v kultúrnom dome a snažia si uloviť čo najlepšie miesto, odkiaľ sa dá najlepšie vidieť, počuť a v poslednom čase už aj natáčať dianie.

Deti pod vedením učiteliek vpochodujú do veľkej sály na známu skladbu „Újra itt van...“ legendárnej maďarskej skupiny Illés, postavia sa do polkruhu oproti obecenstvu a zarecitujú svoje básničky. Niektorí hlasno, iní potichu, niektorí áno, iní nie. Potom nasleduje niekoľko spoločných vystúpení a nakoniec „párty“, kde sa uvoľnia ventily a deti aj učiteľky sa bezstarostne zabávajú. (Ledva očakávam, kedy bude aj Nataša chodiť, vtedy si určite zatancujeme aj my!)

Len pred pár rokmi som si uvedomila, že nie v každej dedine alebo meste je maškarný ples škôlkarov „verejná vec“. Väčšinou sa uskutočňuje za zatvorenými dverami, s úplným „vylúčením verejnosti“. A vtedy som si ešte viac obľúbila náš KARNEVÁL.

Možno sa toho za „tridsať rokov“ veľa nezmenilo, možno sa vpochoduje na tú istú skladbu, aj úvodná báseň a básničky detičiek sú tie isté a možno sa nezmenil priebeh celého podujatia. Možno by sa zišla aj v tomto prípade riadna transfúzia. Keby sa nová forma udomácnila a odolala času tak, ako tá dnešná, možno o tridsať rokov by aj moje dcéry rozprávali o nej s podobnou nostalgiou a láskou, ako ja teraz. Ale pre mňa a myslím si že ešte pre mnohých znamená KARNEVÁL práve to, čo som opísala. Je to podujatie, ktoré zrástlo s dedinou,  na ktoré sa každý chystá alebo aspoň o ktorom každý vie bez ohľadu na to, či má malé dieťa v rodine alebo nie. 

P.s.: Čo sa týka „transfúzie“, teraz sa netreba unúvať na hematológiu v Nových Zámkoch, môžete darovať krv na tomto mieste - formou komentára.